Pár-beszéd előadás-sorozat I. rész: Gondolat morzsák Takaró Mihály és Rab Árpád beszélgetéséből

A Pár-beszéd előadás-sorozat első alkalmával két nagyszerű egyéniség eszmefuttatását, adott pontokon vitáját hallgathattuk meg múlt pénteken. Takaró Mihály irodalomtörténész és Rab Árpád társadalomkutató fejtette ki gondolatait a jelenkor rohamos digitális fejlődésének az emberiségre, a társadalomra kifejtett hatásáról.

A közélet művészet? – alapvető kérdésfeltevésre indult el az a gondolatmenet, mely a mai társadalom értékeit, azok megélését, továbbadását fejtegette az est során.

A digitális világban fellelhető és az emberekre zúduló információk parttalansága fellazult keretek között működő, a szabadságot sajátosan értelmező társadalmat eredményezett, s mi mindannyian ennek a hatását érzékeljük, éljük mindennapjainkban. A hétköznapokban tapasztalható kommunikációs „zajban” nehézséget jelent az egyénnek a tálcán nyújtott információk szűrése, a széles lehetőségek között az értékek megragadása, s csak a számára lényeges tartalmak befogadása.

Ebben a világban Takaró Mihály irodalomtörténész a hagyományok tiszteletére, a tradicionális értékek megóvására helyezte a hangsúlyt. A tradicionális értékeket úgy gondolja, hogy a nevelés eszközeivel, példamutatással van némi esély átadni a fiatalok számára. Kihangsúlyozta, hogy nagy a felelőssége a családi környezetnek és a karizmatikus pedagógusoknak abban, hogy a fiatalságot hogyan terelik a rájuk zúduló információ dömpingben, milyen példát mutatnak és mely értékek azok, melyeket sikerül beépíteni a gyermek személyiség fejlődésének még e képlékeny korszakában.

Szavait idézve „A tudás csak ismeret ad, de nem ad lelkiismeret.” Az ember cselekedeteit három fő tényezőnek kell meghatároznia tetteiben az egyensúly megteremtéséhez: az emóciónak (érzelemnek), a rációnak (értelemnek) és a moralitásnak (erkölcsnek).

Rab Árpád társadalomkutató a digitális fejlődés által keletkező veszélyeztetettség helyett a fejlődésben rejlő lehetőségekre helyezte a hangsúlyt. Véleménye szerint nem kell megtorpanni az újdonságok megtapasztalásakor, élni kell a fejlődés adta lehetőségekkel, s az újításokat a társadalom tagjainak a józan ész és értékrendjük által vezérelve kell a hasznukra fordítaniuk, s kiaknázniuk.

Rávilágított arra, hogy számos pozitív hatása van a digitális világ extrém gyorsaságú fejlődésének (pl., űrkutatás, orvostudomány … stb.). Kiemelte, hogy azok a jelenségek, melyeket a digitális eszközök használatából eredően negatívumként említenek a civilizált társadalmakban, pótolhatatlan új vívmányokként jelentkeznek a fejletlen világ társadalmaiban.

Összességében elmondható, hogy bár két különböző szemszögből, „idősíkból” közelítették meg ugyanazt a kérdéskört az előadók, abban azonban mindketten azonos nézetet vallanak, hogy a szabad akarat az, ami meghatározza döntéseinket, tehát csak rajtunk múlik, hogy a felénk zúduló információs áradatban mi az, amit beengedünk világunkba, s beépítjük életünkbe.

Öröm volt hallgatni tartalmas előadásukat majd az agapén tovább folytatni kötetlenebb formában a beszélgetést.