„Bűntelenül megbélyegezve” címmel két napos rendezvényen emlékeztünk a malenkij robotra elhurcolt polgáraink előtt január 6-án és 7-én.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt „A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve„ pályázatának segítségével 2017. január 6-án és 7-én két napos rendezvénnyel emlékeztünk a malenkij robotra elhurcolt taksonyi polgárokra.

Az első napi eseményen részt vett Kreisz László polgármester úr, Wágnerné Bartha Zsuzsanna alpolgármester asszony, Dr. Micheller Anita jegyző asszony, Bálint Gyöngyi, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnök asszonya,  az önkormányzatok képviselői, Főtisztelendő Láng András kanonok atya, a Szt. Anna templom plébánosa, valamint intézményeink vezetői: Winklerné Tomana Ildikó a Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola és Olasz Erika a Német Nemzetiségi Óvoda igazgató asszonya. Jelenlétével megtisztelte az eseményt Gergőné Varga Tünde Dunavarsány polgármester asszonya, valamint Hoffman Pál Tököl polgármestere.

Elsőként pénteken 16 órakor magyar és német nyelvű márványtáblát állítottunk mementóként, melyek az egykori Luttenberger épület falán  emlékeztetik az utókort a XX. század  szégyenfoltjára. Innen indultak útjukra egykor a kényszermunkára ítélt emberek.

A táblák leleplezését és koszorúzását követően Főtisztelendő Láng András kanonok atya áldotta meg az új emlékhelyet, majd elénekeltük a Himnuszt.

A program a színházteremben folytatódott. Elsőként Kreisz László polgármester úr mondta el gondolatait, majd Főtisztelendő Úr méltatta Taksony szülöttének – Tábori Nándor egykori lelkésznek az érdemeit. Ő volt az a kispap, aki fogadalmának eleget téve elkísérte a Szovjetunióba induló csoportot, és maga is csupán több éves kemény munka és nélkülözés után térhetett haza.

A Taksonyi Dunamenti Fiatal Svábok Ifi tánccsoportjától a Wenczl József koreográfiájára épülő Baranyai hangulatok című mű – Heimat, oh Heimat című táncát láthattuk, majd történelmi áttekintést kaptunk Bálint Gyöngyitől, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnök asszonyától, aki a taksonyi eseményeket és a túlélők beszámolóit osztotta meg a hallgatósággal. Egyben megnyitotta a kísérő kiállítást, mely a budapesti, gödi, újhartyáni és taksonyi dokumentumok, valamint tárgyi emlékek segítségével hozta kézzel fogható közelségbe az évtizedekkel ezelőtti borzalmakat.

Megható pillanata volt a délutánnak, amikor Wágnerné Bartha Zsuzsa és  Bálint Gyöngyi a túlélők közül egyedüliként jelen lévő Meggyes Gyulát köszöntötték.

A délután zárásaként Gárdonyi Adrienn és Makra Mónika lépett a pódiumra. Az „Emlékezz ránk!…azokra, akik „egy kis munkán” voltunk a Szovjetunióban című könyvben próbálták összegyűjteni mind azt, amit túlélőktől, rokonoktól interjúk során megtudtak. Kiegészítették gyűjtésüket az elhurcoltak névsorával, emlékirataival, és irodalmi ihletésű írásaikkal.

A színházteremből a megjelentek a nagyterembe vonultak át, ahol az agapén mód nyílt beszélgetésre, és a szerzőkkel való disputára is.

A megemlékezés második napján – szombaton –  a Nagy Zoltán Mihály tollából született „A sátán fattya” című monodrámát tekinthette meg a közönség. A főszereplőt megszemélyesítő Tarpai Viktória a kárpátaljai Illyés Gyula színház színművészeként a 2014-es ősbemutató óta játssza a darabot, melyben egy 19 esztendős lány történetén keresztül kapunk ízelítőt az egykori borzalmakról. A kényszermunkára elhurcoltakról, az otthon maradottak kiszolgáltatottságáról, a reménytelenségről, a terrorról. A drámát Árkosi Árpád rendezte, a színpadon közreműködött Zanotta Veronika ütőgardonon.

Köszönet illet mindenkit, aki munkájával elősegítette a két napos megemlékezés létrejöttét és lebonyolítását!

Képek a rendezvényről: