A Déryné program részeként Taksonyba érkezik a Gellérthegyi álmok című darab.
Az előadás ingyenes!
Regisztráljon, hogy biztosan legyen ülőhelye! Részvételi szándékát a 06 30/ 346 3041-es telefonszámon jelezheti.
Azok, akik nem regisztrálnak, a fennmaradó ülőhelyeket foglalhatják el, érkezési sorrendben.
Azok, akik nem regisztrálnak, a fennmaradó ülőhelyeket foglalhatják el, érkezési sorrendben.
A történetről:
A II. világháború végén járunk. Budapest ostrom alatt. Ezekben a bizonytalan időkben választja menedéknek az elhagyott villát egy szökött katona, és egy üldözött lány. A villát nem hagyhatják el, hiszen az egyenlő a biztos halállal. Marad tehát a szoba, ahol nem mást , mint a játékot választják. Így történhet meg velük az, hogy bár nem lehet a házat elhagyniuk, akár a foglyoknak, mégis szabaddá tudnak válni.
És itt mindent szabad! Minden irányból kezdik megközelíteni, megismerni a másikat. Eleinte mindenki védi saját magát. Azt, hogy honnan jött és miért van éppen most ezen a helyen, ebben a szobában. Amire azonban nem számítanak, hogy az ártatlannak hitt játékokkal a saját belső félelmeik, kicsinyességeik, világról alkotott véleményük, az emberekbe vetett hitük is felszínre kerül. Így játszanak ők: nagy kedvvel viruló arccal és olykor maró gúnnyal valamint kendőzetlen őszinteséggel egymással, egymásért.
A játékokat csak az ostrom tudja megszakítani, néhány pillanatra mely emlékezteti őket a kívül tomboló háborúra. Marad nekik a remény, melyen keresztül ott pislákol a túlélés fénye. A remény. Az, ami marad nekik a játékon kívül. Hiszen legyen bármekkora zajos és pusztító a vihar, akkor is lesz újra tiszta az ég. Csak azt nem tudjuk meddig tarthat ez a vihar az életünkben.
Mi történhet ha két ember – rajtuk kívülálló okok miatt – menekülni és bujkálni kényszerül egy villában? Mi az a pont amikortól megbíznak egymásban? Mit kérhetünk számon a másik ember múltjából? Ítélkezhetünk-e a másik múltjában elkövetett a hibák miatt? Karinthy Ferenc darabja ezen kérdésekre is próbál válaszokat adni.
A II. világháború végén járunk. Budapest ostrom alatt. Ezekben a bizonytalan időkben választja menedéknek az elhagyott villát egy szökött katona, és egy üldözött lány. A villát nem hagyhatják el, hiszen az egyenlő a biztos halállal. Marad tehát a szoba, ahol nem mást , mint a játékot választják. Így történhet meg velük az, hogy bár nem lehet a házat elhagyniuk, akár a foglyoknak, mégis szabaddá tudnak válni.
És itt mindent szabad! Minden irányból kezdik megközelíteni, megismerni a másikat. Eleinte mindenki védi saját magát. Azt, hogy honnan jött és miért van éppen most ezen a helyen, ebben a szobában. Amire azonban nem számítanak, hogy az ártatlannak hitt játékokkal a saját belső félelmeik, kicsinyességeik, világról alkotott véleményük, az emberekbe vetett hitük is felszínre kerül. Így játszanak ők: nagy kedvvel viruló arccal és olykor maró gúnnyal valamint kendőzetlen őszinteséggel egymással, egymásért.
A játékokat csak az ostrom tudja megszakítani, néhány pillanatra mely emlékezteti őket a kívül tomboló háborúra. Marad nekik a remény, melyen keresztül ott pislákol a túlélés fénye. A remény. Az, ami marad nekik a játékon kívül. Hiszen legyen bármekkora zajos és pusztító a vihar, akkor is lesz újra tiszta az ég. Csak azt nem tudjuk meddig tarthat ez a vihar az életünkben.
Mi történhet ha két ember – rajtuk kívülálló okok miatt – menekülni és bujkálni kényszerül egy villában? Mi az a pont amikortól megbíznak egymásban? Mit kérhetünk számon a másik ember múltjából? Ítélkezhetünk-e a másik múltjában elkövetett a hibák miatt? Karinthy Ferenc darabja ezen kérdésekre is próbál válaszokat adni.
