A 76 évvel ezelőtti eseményekről emlékeztünk meg rendhagyó módon, szűk körben, január 10-én délelőtt, az egykori Luttenberger épület falán elhelyezett emléktáblák előtt, ahonnan 1945 január elején indultak útjukra a Szovjetunióba kényszermunkára ítélt emberek. A megemlékezés istentisztelettel vette kezdetét, majd Kreisz László polgármester, Kreisz Mátyás Tamás, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Láng András kanonok, plébános közösen helyezték el az emlékezés koszorúját.

Arra a közel nyolcszáz emberre és az itthonmaradottak kálváriájára emlékeztünk vissza, akiket ártatlanul hurcoltak el „málenkij robotra” pontosabban a „málenkájá rábótá” azaz (“kicsi” munkára) a Szovjetunióba, mely nem három nap vagy három hét munka volt, jobb esetben is három-öt évnyi embertelen körülmények közötti létet és robotot jelentett, nem beszélve azokról a megaláztatásokról, amelyeket a legtöbben sosem tudtak kiheverni.